Bohémélet

Vannak legendás operák. Ilyen ez a fiatal párizsi bohémek történetét elmesélő Puccini-mű, amelyben az operairodalom egyik legszebb románca egy kialudt gyertyával és egy elveszett kulccsal kezdődik. 

Vannak továbbá legendás operaelőadások, mint például ez a Nádasdy Kálmán-rendezés, amely Oláh Gusztáv varázslatos díszletében már-már színháztörténeti bravúrral 1937 óta van az Operaház műsorán és ezidáig 871 előadást ért meg. Van, amin nem fog az idő. Ezen a csodálatos előadáson bizonnyal nem fogott.

I. felvonás 
Rodolfo és Marcello hideg padlásszobájukban fagyoskodnak. A költő hiába veti drámáját a kályhába, az izzó szerelmi jelenetek is csak kevés meleget árasztanak. Megérkezik Colline - üres kézzel, mivel karácsony estéjén a zálogházak zárva vannak. Schaunard azonban pénzt és finom ételeket hoz. A pénzt elosztják, az elemózsiát nagy étvággyal elfogyasztják. Váratlanul a háziúr jelentkezik az elmaradt lakbérért, de hamarosan kiteszik a szűrét, majd indulnak a kávéházba. Rodolfonak előbb még verset kell írnia, ő csak később követi három jó barátját. Alig kezd munkához, kopognak: Mimi áll a küszöbön. A szél kioltotta gyertyáját. A szívek hamarosan egymásra találnak, és a tündéri holdfényben úszó padlásszobácskában kivirágzik a szerelem.  

II. felvonás 
A négy jóbarát és Mimi a Momus- kávéházban ünnepli a karácsonyestét, míg künn az utca forgatagában színes néptömeg hullámzik. Egy öregedő gavallér oldalán feltűnik Musetta, Marcello egykori szerelme. Azonnal megállapítja, hogy elérkezett a legalkalmasabb pillanat: újból visszahódítja a festő szívét. Némi ügyes színészkedéssel félreállítja az útból a felültetett lovagot, és Marcelol karjaiba repül. Mivel a bohém társaság pénze már elfogyott, csak a ki nem fizetett számlát hagyják hátra a visszaérkező Alcindoronak.  

III. felvonás 
Ködös, hideg hajnal a Barriére d'Enfer környékén, Párizs határában. Mimi Marcellot keresi, aki a szomszédos fogadóban él Musetta-val. Elpanaszolja fájdalmát. Rodolfo állandóan féltékenységével gyötri, és egyre hangoztatja: váljanak el. Mindketten pokolian szenvednek, és mégsem tudnak elszakadni egymástól. Marcello megígéri, hogy segítségükre lesz. Mimi elindul, de csak néhány lépést tesz, majd egy fa mögé rejtőzik. Kilép a kocsmából Rodolfo: némi kertelés után bevallja barátjának különös viselkedésének okát. Ma is ugyanolyan forrón imádja Mimit, mint szerelmük első pillanatában, de a leány halálos beteg; csak az segíthet rajta, ha elválnak, s Mimi valakit keres magának, aki tűrhetőbb életkörülményeket tud biztosítani számára. Hangos zokogás árulja el Mimi jelenlétét: mindent hallott. Könnyek között határozza el Mimi és Rodolfo, hogy ha eljön a tavasz, elválnak egymástól, míg Musetta és Marcello - ki tudja hányadszor - összevesznek.  

IV. felvonás 
Rodolfo és Marcello újból a padlásszobában dolgoznak, azaz csak dolgoznának, ha nem bénítaná meg mindkettőjük képzeletét az emlékezés. Mindketten ábrándoznak: Mimiről, Musetta-ról. Schaunard érkezik Colline-nal, és a vidámság pillanatokon belül újból úrrá lesz a kedélyeken. Mikor a féktelen jókedv tetőfokára hág, betoppan Musetta: Mimi jön. Végső erejét szedte össze, hogy itt érje utol a halál, ahol oly boldog volt valaha. A szerelmespár magára marad, és visszaemlékezik az első találkozásra. Aztán lassan visszaszállingóznak a bohémek és Musetta... Mire utolsónak Colline is beteszi maga mögött az ajtót, Mimi csendesen, szinte észrevétlenül örök álomba szenderül. 

dr. Till Géza 

Fotó: Juhász Attila